Balassi Kiadó

Szerző

Sorozatok

Régi Magyar Irodalmi Szöveggyűjtemény I. Humanizmus

Régi Magyar Irodalmi Szöveggyűjtemény I. Humanizmus

Szöveggyűjteményünk a magyarországi reneszánsz és barokk irodalmát mutatja be. Átfogó képet kíván nyújtani a 15–16. század hazai humanista irodalmáról – mégsem reprezentatív

Ismertető


0 (ingyen) Tolle, lege!


antológia. Kézikönyvként, lexikon helyett semmiképp sem használható. Elsősorban az egyetemek és főiskolák magyar irodalomoktatásának igényeihez igazodik, tehát irodalomtörténeti segédkönyv.

A könyv részben visszatér Klaniczay Tibor (Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalomból, Tankönyvkiadó, Budapest, 1963–64.) szerkesztési elveihez. Minden szerzőről rövid életrajzot közlünk, mivel ezek mindenképp szükségesek a pontos tájékozódáshoz, különösen olyan írók esetén, akiknek nevével alighanem itt találkozik először az olvasó. E bevezetőket a legújabb irodalomtörténeti kutatások alapján állítottuk össze.

Minden korábbi, hasonló szöveggyűjteménytől különbözik ez a könyv azáltal, hogy a szemelvényeket bilingvis formában, latin és magyar nyelven közöljük. A humanizmus fogalmának pontos megértését csak segítheti az a tény, hogy a neolatin irodalmi művek itt nem keverednek a 16. század magyar nyelvű alkotásaival, melyek nemcsak nyelvüket, hanem formájukat és közönségüket tekintve is egy teljesen másfajta irodalmi közegben jöttek létre..

Kötetünkben a humanista stúdiumok szinte mindegyike képviselve van. Janus Pannonius és Jacobus Piso saját korukban is ünnepelt költők voltak. Vitéz János, Váradi Péter episztolái retorikai alkotások, Bonfini európai mércével mérve is nagyszabású történetíró, Galeotto Marzio és Nagyszombati Márton traktátusai pedig a morálfilozófiai tanulmányokban gyökereznek.

Válogatásunkból kitűnik, hogy külföldön is, idehaza is baráti szálak kapcsolták egymáshoz a humanistákat. A Vitéz János patronálta költői triász, Janus Pannonius, Garázda Péter és Megyericsei János sírversei erről a barátságról tanúskodnak. Ifjabb pályatársaik, mint például az erdélyi Adrianus Wolphardus vagy Zsámboky János azzal próbáltak nyomukba szegődni, hogy ápoltak a nagy humanista költő, Janus kultuszát, másolták, sajtó alá rendezték verseit, s eközben maguk is tudós irodalmi társaságokba tömörültek. Humanista centrumok, irodalmi körök alakultak nemcsak Budán, hanem szerte az országban, főként a gazdag főpapok udvarában, akik maguk is humanisták voltak – miként Vitéz János, Váradi Péter vagy Oláh Miklós példája mutatja.

Ennek a nemzetek fölötti társaságnak paradox módon a magyar nemzeti tudat alakításában és ápolásában jelentős szerep jutott. Az antik provincia, Pannonia az ő tollukon vált egész Hungaria szinonimájává. A humanista történetírók – elsősorban az itáliai Bonfini – a magyarság számára modern identitást adtak.

ITT OLVASHATÓ!

Reklám

   Pihenj is néha!

  (Például olvass!)